Sikerrel zárta fiatal gazda pályázatát Kovács Tamás, aki szántóföldi növénytermesztés mellett méhészetet indított a támogatásból. Bőven határidőn időn belül elérte a kitűzött célokat, most új pályázatokat keres, hogy tovább fejlődhessen.
A gödöllői Szent István egyetem egyik oktatója oltotta be a méhészettel az ott eredetileg környezetgazdálkodási mérnöknek készülő Kovács Tamást, aki Dömsödön indított méhészetet hat éve, fiatal gazdaként. A méhészkedésben a szabadság tetszett neki, hogy az év egy részében másra - például tanulmányaira - is jut idő, de már gyerekkorában tudta, hogy valami természettel kapcsolatos dologgal szeretne majd felnőttként foglalkozni.
Még egyetemistaként elvégzett egy méhészeti képzést, majd egy gazdatanfolyamot, és még diák volt, amikor beadta a fiatal gazda pályázatot, szántóföldi növények termesztésére és méhészet létesítésére. Ekkor már volt két kaptárja, azokon gyakorolt és figyelte a méheket. Pályázatát 2010-ben fogadták el, és a következő évben indult a nagy beruházás és a méztermelés.
A pályázaton nyert összegből méhcsaládokat és kaptárokat vásárolt. Mint mondja a hagyományos, fából ácsoltakat, mert azokban jobban bízott. A családokat minden évben szaporította. Másfélszeres a szorzó, vagyis két családból egy év alatt hármat tud csinálni. Egy téli telephelyet is beszerzett a Ráckevei Duna partján, mert a méheknek szükségük van arra, hogy legyen a közelükben nagy vízfelület. Vett egy járművet is, amivel könnyebben intézi a méhek vándoroltatását, szállíthatja a mézeshordókat, eszközöket, embereket.
A sok méhcsaláddal dolgozó méhészeknek fontos, hogy vándoroltassák a méheket, mert így lehet gazdaságosan termelni a mézet, persze ilyenkor a költségek is emelkednek szállítás miatt. Ő bérelt kamionon szállíttatja esténként a kaptárokat, amikor a méhek pihennek.
Kovács Tamás egy szezonban több helyen is megfordul méheivel, az éppen nyíló virágok nyomában. A vándorlás április 10-e körül indul. “Akkor már ott vagyunk a repcén”. Utána jön az akác valahol a közelben, például Tökölön, majd ismét akác egy magasabb, hűvösebb térségben, ahol később nyílnak a virágok. Ő Nógrádba hordja ilyenkor a családokat.
Tavalyelőtt innen vaddohányra, majd facéliára vitte őket. A vándorlás vége általában augusztus 5-10 környékén érkezik el, napraforgón. “Olyankor már készülnek a telelésre, a téli bogarak fejlődnek ki, olyankor hagyni kell nekik is a mézből, a téli felkészülés miatt” - mondta. Volt azonban olyan éve, amikor a kedvező időjárásnak köszönhetően a napraforgó után is tudott pergetni vegyes virágmézet, “Mert már a fiasítástól vette el a helyet”. Vagyis a sok méztől nem volt elég hely a kaptárakban, hogy új petéket rakjon le a királynő.
Most 130 méhcsaládja van, azt mondja, ennyi elég mert így mellette van ideje másra is. A méhészeti szezon alatt - április elejétől október közepéig - így sincs szinte egy szabad hétvégéje sem, és 4-5 embert alkalomszerűen mindig foglalkoztatnia kell a pergetéshez vándoroltatáshoz.
A fiatal gazda pályázatot sikerrel vitte végig. A titka az volt, hogy nem vállalta túl magát és eleve úgy dolgozták ki a pályázatot, hogy minden kötelezettséget teljesíteni tudjon, és hogy az ötödik év - a pályázat teljesítésének ideje - után is fenntartható legyen a vállalkozás.
Most azonban új pályázatban gondolkodik. “A jó minőségű mézet nem arra kell termelni, hogy hórdókban leadjuk nagykereskedőknek, inkább érdemes kihasználni a minőséget.” Most arra pályázik a Széchenyi 2020 Program keretein belül, hogy apiterápiás központot nyithasson, ahol méhészeti termékekkel folytatnak gyógyítási tevékenységet. Elsősorban a kaptárlevegőt alkalmaznák légúti problémák orvoslására.
Utolsó kommentek