Ha felületesen szemléljük, úgy tűnhet, az Európai Unió merő jóindulatból küldi az adófizetői által befizetett pénz jelentős részét például a magyarországi fejlesztési projektek finanszírozására. Természetesen ennél összetettebb a helyzet.

Hogy Magyarország lényegesen több fejlesztési forráshoz jut az Unió közös kasszájából, mint amennyit oda befizet az a közösség kohéziós politikájának köszönhető. A kohéziós politika célja, hogy kiegyenlítse azokat a ma még jócskán meglévő gazdasági fejlettségbeli különbségeket, amelyeket Európa szerte tapasztalunk.

Ilyen különbségeket pedig nem kell nagyítóval keresnünk, csak néhány szembetűnő példa:

  • már az EU 2004-es bővítése előtt is látványos volt az államok gazdasági ereje közötti különbség: a luxemburgi GDP az uniós átlag 176%-ával körözte le a mezőnyt, míg Görögország 66%-kal kullogott a sor végén 
  • a 2004-es bővítéskor a belépésre váró államok közül a legerősebb Szlovénia is csak az uniós átlag 69%-át érte el GDP tekintetében 
  • ha az országok szintjéről a régiók szintjére zoomolunk (ezekből 273 van az EU-ban), még durvább a helyzet: míg a tartósan listavezető Belső-London az uniós átlag háromszorosát termeli meg egy főre eső GDP-ben, addig a legfejletlenebb bolgár régiók a harmadát sem
  • a legfejlettebb brit, és az egyik legszegényebb francia (Mayotte) régióban várható legmagasabb jövedelem között közel 8-szoros a különbség.

Persze, ettől még szólhatna szimpla jófejkedésről az uniós büdzsé kb. 40%-át elköltő kohéziós politika. De nem az: az unió tehetősebb, fejlettebb országainak kézzelfogható érdeke, hogy javuljon a gazdaságilag kevésbé fejlett országok versenyképessége.  Ha növekszik a versenyképesség, akkor növekszik a vásárlóerő, jobbak lesznek a befektetési lehetőségek, azaz az uniós cégek piacokat nyernek. (Ne feledjük, a legfejlettebb és legfejletlenebb régiók esetén a háztartások jövedelme között jelenleg akár tízszeres különbséget is mérhetnek!) És emellett arról sem feledkezzünk meg, hogy a támogatott tagállamokban működő leányvállalataik ugyanúgy hozzáférnek a fejlesztési forrásokhoz, mint a helyi cégek.

2014 és 2020 közötti, hétéves költségvetési ciklusban összesen csaknem 500 milliárd eurót fordít az Európai Unió a kohéziós célokra. Számítások szerint minden 2004 után csatlakozott országban felhasznált egy eurónyi forrás másfél-két eurónyi megrendelést eredményez például a német vagy francia gazdaságban. Innen már egyszerű fejszámolással is megkaphatjuk, mekkora gazdasági hasznot jelenthet hosszú távon a fejlett gazdaságok számára a támogatási források helyes elosztása.