Levendulát ültetett egy kihasználatlan legelőre Szeged mellett, aztán rájött, hogy volna kereslet az illóolaj lepárlására is. Klazsik György a tojástermelés felől érkezett a levendulatermesztésbe, és most már nem csak olajlepárlóban, de turisztikai attrakcióban is gondolkodik, amit az uniós társfinanszírozású Széchenyi 2020 Program segítségével tervez megvalósítani.

 

Étkezési tojástermelés céljából vásárolt meg egy elhanyagolt szarvasmarha-telepet Klazsik György agrármérnök, mezőgazdasági termelő még évekkel ezelőtt a Csongrád megyei Ruzsán. Volt ott néhány üres istálló, és egy legelő is. Az istállókat felújította a tyúkoknak, és újat is épített, de valamit kezdeni szeretett volna a legelővel is. Ez ugyanis nem kell a szárnyasoknak.

Úgy döntött termeszteni fog valamit. “Olyan növényt kerestem, amivel nincs olyan sok tennivaló, és ha egyszer elültetem, 20-40 évig is termeli a bevételt, plusz kedveli a környékre jellemző laza, homokos talajt. A levendula tökéletesen megfelelt.”

El is kezdte: előbb fél, majd egy hektáron nőtt az illatos virág, de felmerült, hogy mit kezdjenek vele, így adta magát az illóolajtermelés. Csakhogy ehhez innen Szeged mellől nagyon messzire (Tihanyba, Pannonhalmára, Pest megyébe) kellett volna szállítani a növényt, ott működnek ugyanis bérpárolást is vállaló nagyüzemi illóolajlepárlók.

Ez nem csak a szállítási költség miatt kevésbé gazdaságos. “A virág olajtartalma a levágása után rohamosan csökken. Minél később párolják le, annál több olaj vész el” - mondta Klazsik György, aki más környékbeli levendulatermelőkkel egyeztetve - nekik sincs helyben lepárlójuk - úgy döntött, maga kezd az illóolaj lepárlásába helyben. Céget alapított - a Lila Tanya Kft.-t - azzal a céllal, hogy bérpárlást is fog végezni.

“Innen egyenes út vezetett a pályázáshoz. Tapasztalt pályázó vagyok, rendszeresen figyelem az ezzel foglalkozó központi honlapokat, ahol mindig keresem az olyan lehetőségeket, amikkel bővíthetem vállalkozásomat. Hosszú távra tervezek” - mondta. A beruházáshoz szükséges tőke egy részét - 19 millió forintot - tehát pályázat útján szerezte a mikro-, kis és középvállalkozások kapacitásbővítő beruházásának támogatására kiírt GINOP-1.2.2-16 pályázaton, amit az Európai Unió társfinanszíroz. A nagy mennyiség miatt az üzletekben megvásárolható pár literes kapacitású kisüzemi lepárló szóba se jöhetett, ezért nagyüzemi párolóberendezés beszerzéséről döntött.

A gépet idén helyezik üzembe, már lesz is olyan saját termése, amit feldolgozhat. Jelenleg  3 hektáron nő nála a levendula, de hamarosan beültetik a negyedik hektárt is. Az első ültetvényei mostanában érik el azt a kort (3-4 évesek lesznek), amikor már gazdaságosba fordul a termesztés.

A levendulavirágot több módon is fel lehet használni. Szárítva teaként vagy illatosítóként, lepárolva illóolajként, illetve a lepárlás során keletkező levendulavíz ízesítőként, légfrissítőként, csecsemők bőrápolására vagy akár vasaláshoz is használható.“ Itt is megvannak az illatok, de nem annyira tömény, mint az illóolaj” - mondta a levendulavízről.

A lepárló azonban csak az első fejlesztési ütem Klazsik György tervei szerint. Indulni fog egy szintén elsősorban uniós pénzből a Széchenyi 2020 Program keretein belül kiírt diverzifikációs pályázaton is. Egy levendula-tanya létesítése a cél, ahol nem csak a lepárlóberendezést helyezhetné el, de turisztikai vonzerőt is teremtene: a látványlepárláson kívül, látványműhelyt tervez, ahol például kézműves szappanok készülhetnének. Ezzel állandó munkahelyeket is tudna teremteni. Maga a levendulatermelés ugyanis főleg idénymunkát ad. A legmelegebb időben kell szüretelni 1-2 nap alatt, mert akkor a legnagyobb az illóolajtartalma. Náluk ilyenkor egyszerre 20 fő is vágja a virágokat.

Az európai uniós pályázatok révén azonban nem csak állandó munkahely, de olyan turisztikai attrakció is születhet, ami révén több ember ismerkedhetne meg az illatos virággal. “A környékbelieknek akkor nem kellene Tihanyba vagy Pannonhalmára utazni, ha a levendulával, a növény termelésével, feldolgozásával szeretnének megismerkedni.”